2015. április 26-án, vasárnap délelőtt a hódmezővásárhelyi piacon sétáltam. Mint minden vasárnap, így most is találkahely volt a piac. Emberek beszélgettek, tréfálkoztak, gyerekek ráncigálták az apjuk kezét.

Voltak, akik vásároltak. Mi több alkudtak. Elvégre piacon vannak. Egyre több a friss áru, zöldhagyma, spenót. Az eper ára még elég borsos, de azért csökkenő tendenciát mutat az egy héttel korábbihoz képest.

A piacon természetesen a zöldségen, gyümölcsön kívül sok más áru is kapható. Többek között évek óta árul egy férfi fonott termékeket. Kosarat, virágtartót, macskaházat, virágtartót, stb. Sétám közepette én is megcsodáltam e szép és formás termékeket. Csodálkozásomat egy vásárló megjelenése szakította félbe, aki megkérdezte az eladót, hogy mennyibe kerül a képen látható kosár. Valószínű vidékről jöhetett, mert mifelénk ezt a tárgyat kasnak hívják. Az eladó értette a kérdést, és azonnal válaszolt is:

–      Ötezer forint.

–      Hm. – csodálkozott az úr, majd kis gondolkozás után hozzátette

–      Kérek egyet, de számlát is tud adni?

–      Mindjárt megkeresem szólt az ifjú hölgy, aki láthatóan zavarban volt, de kis idő múlva megtalálta a számlatömböt.

Ekkor azonban megjelent egy idősebb úr.

–      Ugye ötezer forint az a kas apám?

–      Igen. Fordult a vásárló felé az úr. Adhatom?

–      Igen, de számlát is kérek.

Ekkor meglepő dolog történt. Az eladó arca eltorzult, kivörösödött, majd ordítva közölte:

–      Nem eladó, mindet eladtam már! – és óriási lendülettel, ütésre emelt kézzel rohant az érdeklődő úr felé.

–      Szegény vásárló hátrahőkölt, és csak nézett maga elé, majd halkan, csendben elsomfordált, mint akit, megszégyenítettek.

Mikor nézelődni indulok, mindig viszem magammal a kamerámat. Gyorsan lefotóztam a kérdéses árut, majd távoztam. Egy óra múlva ismét arra vitt az utam.

Hűségesen őrzi, elvégre nem eladó

A sok kas egymásba rakva azon mód ott állt korábbi helyén, mellette az eladó. Vigyázta a kasokat, mint egy jó házőrző eb. Persze a hatóság nem volt jelen.

– krupi –