Kétségtelen, összeurópai problémáról van szó. Orbán Viktor, keresi a megoldást. No, de így?

Viktor úgy kezdi: Mi magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk.” A folytatás egy beteg ember gondolatait tükrözi, akárcsak a kérdések. Mi köze a bevándorlás anyagi finanszírozásának a magyar gyermekek és családok támogatásához? Semmi. Talán a kidobott pénzt sajnálják? Sajnálhatják is, hiszen minek ennyi stadiont építeni? Miért nem adják az egészségügynek, vagy az oktatásnak ezt a pénzt? Nem kell a duma! Azzal már tele van a…

Kétségtelen, vannak komoly problémák a bevándorlás terén, melyet az EU sem tud jelenleg megfelelően kezelni, de ez még nem jogosítja fel a kormányt arra, hogy önállóan kezdjen lépéseket tenni. Az összehangolt európai intézkedések kidolgozására fordított erőfeszítés viszont fontos lenne. Ez azonban nem érdeke Orbánnak. A konok paraszti gondolkodás ezúton is rossz színben tünteti fel Magyarországot.

Én Magyar nem tűröm, hogy a Mi Magyarok beleszóljanak az életembe. Én Magyar nem fogadom el a sok hazugságot, mellébeszélést. Szakmai egyeztetést és nem konzultációt követelek az egészségügyben, az oktatás minden szintjén, valamint minden olyan kérdésben, mely a társadalom nagyobb részét érinti.

Én Magyar, Petőfi szavaival búcsúzom:

Még kér a nép, most adjatok neki!

Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,

Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?

– % –