. Ma Eszter napja van.
1956-ra emlékezve
2014-10-22 16:20:54
1956-ra emlékezve

1956-ra emlékezve

1956-ban a sok véráldozatot követelő forradalom elbukott. Sok ártatlan ember halt meg a semmiért. Az elbukást követő kivégzések, bebörtönzések félelmet keltettek, de meg nem oldották a feszülő problémákat.


Az 1956-os forradalom nem hozta el a szabadságot Magyarország népének, a népfelkelés, a forradalom nem teljesítette be feladatát. Sokan mondtak már sokfélét az 1956-os eseményekről. Egy fontos dolog azért kimaradt mindenki beszédéből és értékeléséből. Kár, mert talán ez az egy dolog világítja meg legjobban mit is akart Nagy Imre.

 

1956-ban Budapest sajátságos helyzetben volt az ország más településeihez képest. Itt működött a rádió, itt volt a pártszékház, itt regnált a kormány, Budapestre figyelt a világ. Nem véletlen, hogy az igazán fontos események is Budapesten történtek. Az események felgyorsultak, de segítség nem érkezett. A nyugat nem akarta igazán Magyarország demokratizálódását. A nyugat félt. A háború közelsége, a békefolyamat, a hidegháború nem tette lehetővé a beavatkozást. Tudomásul kell venni, hogy Magyarországot a Szovjetuniónak adták a győztes felek.

 

A II. Világháború befejezését megelőzően 1945. február 4-11. között zajlott le a szövetséges államok (Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió) vezetői között az a találkozó, melynek fedőneve: Argonauta (Jaltai) konferencia. Országaikat Franklin D. Roosevelt elnök, Winston Churchill miniszterelnök és J. V. Sztálin első titkár képviselte.  A konferencia célja a háború befejezése utáni Európa országai újjászervezésének megvitatása volt.

 

A találkozón Churchill forszírozta, hogy a háború befejezése után szabad választások legyenek, és demokratikus kormányok álljanak fel Kelet- és Közép-Európában. Sztálin ugyanerre a területre szovjet politikai befolyást követelt, különös tekintettel a Szovjetunió nemzetbiztonságának stratégiai szempontjaira. Ez tény. A tényeket pedig el kell fogadni, bármilyen rosszul is esnek.

 

Nem szeretném megsérteni a hősök emlékét, de ne felejtsük el, hogy ma mindenki forradalmárnak állítja be magát, bármilyen kicsi köze is volt az akkori eseményekhez. Pláne forradalmárnak kiáltják ki az örökösök a szülőt, nagyszülőt, rokont. Anyagi erkölcsi hasznot remélve próbálnak a zavarosban halászni. Pont úgy, ahogy ezt tették 56-ban a forradalmárok közé vegyült deklasszált emberek is.

 

Az 56-os megemlékezések napjaink politikai lózungjaival van tele, elfedve a valódi eseményeket, meghamisítva a valódi eszméket.

 

Nagy Imre sajátos szemléletű kommunista ember volt. Rádióbeszédei is ezt tükrözik. Politikai hibái azonban nem segítették elő nézeteinek megvalósítását. Politikai vitái elvtársaival egyre feszültebbé tették a helyzetet, melyet a Szovjetunió sem nézett jó szemmel.

 

A hidegháború kellős közepén a Szovjetunió biztos volt a dolgában. Nem félt a nyugati államok és Amerika beavatkozásától sem. Éppen ezért nem okozott számukra nehézséget Magyarország lerohanása. Nagy Imre 1956. október 24-én rádióbeszédében kifejezetten értésére adta minden magyar honfitársának, hogy a kommunisták vezetésével képzeli el Magyarország jövőjét.

 

De idézzük Nagy Imrét magát, mit mondott október 24-én: „Itt Nagy Imre beszél a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Budapest népe. Közlöm, hogy mindazok, akik a további vérontás megszüntetése érdekében ma 14 óráig beszüntetik a harcot, és leteszik fegyvereiket, mentesülnek a statáriális eljárás alól. Egyúttal kijelentem, hogy minden erőnkkel megvalósítjuk az 1953. júniusi kormányprogram elvi alapján – úgy ahogy azt annakidején a parlamentben kifejtettem – országunk következetes demokratizálását, a párt állami, politikai és gazdasági élet minden területén.


Kövessék felhívásunkat, szüntessük be a harcot, biztosítsák a rend és nyugalom helyreállítását, népünk, országunk jövője érdekében. Térjenek vissza a békés alkotó munkához.


Magyarok! Elvtársak, Barátaim! Felelősségteljes percekben szólok hozzátok! Mint tudjátok, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, mind az Elnöki Tanács bizalmából, mint a Minisztertanács elnöke átvettem a kormány vezetését. Minden lehetősége megvan annak, hogy politikai programomat a magyar népre támaszkodva, a kommunisták vezetésével a kormány megvalósítja. A program lényege – mint tudjátok – a magyar közélet széleskörű demokratizálása, a szocializmus építésében a mi helyzeti sajátosságainknak megfelelő magyar út megvalósítása, nagy nemzeti céljainknak, a dolgozó tömegek életkörülményeinek gyökeres megjavítása. Ahhoz azonban, hogy a munkához közös erővel, veletek együtt hozzáláthassunk, a legelső dolog a rend, a fegyelem, a nyugalom megteremtése. A békésen tüntető magyar ifjúsághoz csatlakozva, ellenséges elemek félrevezettek sok jóhiszemű dolgozót, a népi demokrácia, a néphatalom ellen fordultak. A legelső és mindenekelőtt álló feladat most, hogy a helyzetet sürgősen konszolidáljuk. Utána minden …” Ha kíváncsi a teljes beszédre, kattintson IDE.

 

Ne szépítsük a dolgot, a Fidesz egy kommunista embert ünnepel, aki nem átallott némi nemzetiszocialista eszmét is belevinni beszédébe. A „magyar út”, a „nagy nemzeti céljaink” kifejezések talán megérdemelnének egy bővebb magyarázatot is.  Vajon milyen felelőssége van egy történésznek abban, hogy ezeket a gondolatokat elhallgatják a magyar emberek elől? Szerencsére a beszédekhez hozzá lehet férni. Egyelőre. De vajon a ma embere értelmezi mindazt, amit Nagy Imre és sorstársai akkor a nyilvánosság előtt mondtak? Azt hiszem nem. A mai politikának nem érdeke hogy tisztán lássunk. Abban érdekelt, hogy saját céljait elősegítve elferdítse a történelmi igazságot.

 

Nagy Imre sem volt különb a Deákné vásznánál. Egy dologban azonban őszintén hitt: a szabad független Magyarországban, a Szovjetunió katonái nélkül, de a kommunisták vezetésével. Hogy mit értett nagy nemzeti célnak, az ma már kideríthetetlen, hiszen ebben a kérdésben a történészek sem tudnak egyöntetűen állást foglalni.

 

Emlékezésünk pillanatában tekintsük át életének főbb állomásait. 1918-ban belépett a Vörös Gárdába. Egyes történészek szerint állítólag részt vett II. Miklós cár kivégzésében. Ez azonban hitelt érdemlően nem bizonyított. 1920-ban belépett az Oroszországi Kommunista Pártba.1925 nyarától tagja a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. A pártot a kommunisták irányították.1921 és 1927 között politikai okok miatt 3 évet börtönben töltött. Sztálin halála után Nagy Imre szenvedélyes beszéddel illette a szovjet diktátort, és felszólította az országgyűlést Sztálin emlékének törvénybe iktatására. 1953. június 13. és 16. között a szovjet vezetés utasítására magyar küldöttség volt Moszkvában. A küldöttségben Nagy Imre is helyet kapott. A tárgyaláson az SZKP KB Elnöksége bírálta Rákosi gazdaságpolitikáját, és korrekciókra adtak utasítást. Lavrentyij Berija június 13-án felszólította Rákosi Mátyást, hogy a miniszterelnöki posztot adja át Nagy Imrének. Hazatérve az MDP Központi Vezetőségének 1953. június 27–28-án tartott ülésén Nagy Imre kijelentette, „az egész párt letért a marxizmus-leninizmus alapjairól”.

 

Nagy Imrét 1953. július 4-én miniszterelnökké nevezték ki, de többször is jobboldali elhajlással vádolták. 1955. március 9-én személyesen közölte Nagy Imre Apró Antallal és Dobi István államfővel, hogy a kormányfői posztról és a PB-tagságról lemond. Lemondó levelét nem tárták a nyilvánosság elé.

 

Nagy Imre számára a föld, a mezőgazdaság volt az első. – Rendkívül sajnálom, hogy nem tudtam megírni a földosztás történetét és „életem regényét”, amit még Snagovban elkezdtem írni (Viharos emberöltő) írja utolsó levelében a feleségének.

 

Nagy Imre szovjet állampolgár, politikailag meggyőződéses kommunista volt, mely nézete mellett még a kivégzésekor is tanúbizonyságot tett.

 

Az emlékezés percei után tegyük fel a kérdést Orbán Viktornak és a Fidesz politikusainak: Nagy Imre mely nézetével tudnak azonosulni? Tudják ők, hogy október 23-án egy elvhű kommunistát ünnepelnek?

 

A hősökre emlékezve hajtsuk le mindannyian fejünket, és gondolkodjunk. Nagy Imre kivégzésekor is a független szocialista Magyarországot éltette.

 

Nagy Imre és mártírtársainak kivégzése 1958. június 16-án hajnalban történt. A kivégzés helyszíne a Kisfogház udvara volt. Bogár János ítéletvégrehajtó 5 óra 9 perckor elsőnek Nagy Imre nyakába akasztotta a kötelet, aki a független, szocialista Magyarországot éltette utolsó szavaival.

 

– krupi –

További híreink
A kíváncsi falusi gyerek
A kíváncsi falusi gyerek még a fenekén hordja a tojáshéjat.
2015-01-12 21:52:13, Hírek, Publicisztika Bővebben
Miért hagytuk, hogy így legyen?
…hallottuk egykor az Illés együttestől. Napjainkban ez a kérdés jobban aktuális, mint bármikor.
2014-12-17 20:58:46, Hírek, Publicisztika Bővebben
Lázár: ha ön nem beszari ember…
Lázár János polgármesterként pornóoldalakon ajánlotta Hódmezővásárhely gazdasági és kulturális értékeit. Lázár nem beszari, de egy képviselőtársát annak tekintette, mivel...
2014-10-28 16:00:07, Hírek, Publicisztika Bővebben

Hozzászólások

Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A kutya nem szavazott a Liberálisokra, ahogyan soha korábban, mert a párt soha nem indult el önállóan egyetlen...
Bővebben >>